Obuchová, Viera – Janovčíková, Marta: Každodenný život a bývanie v Bratislave v 19. a 20. storočí [Mindennapi élet és lakásviszonyok Pozsonyban a 19. és 20. században]. Marenčín PT, Bratislava 2011, 296 oldal
A szlovák történettudomány, művészettörténet és szociográfia az utóbbi időben kezdi felfedezni a Csehszlovákiát megelőző múltat. A történeti Magyarországra több generáción keresztül mint valami avítt és elítélendő történeti képződményre tekintettek, amely méltán került a történelem szemétdombjára. A két világháború között a magyar szupremációt ellenségesen értékelték, a második világháború után ehhez már az osztályellentétek is társultak. Szlovákia önállósodásának az időszaka úgyszintén nem kedvezett az (osztrák)–magyar múlt érzelemmentes feldolgozásának, erre az idő csak az ezredforduló táján érkezett el. De a kommunizmus időszaka alatt még az első Csehszlovákia kultúrtörténete is évtizedeken át tabu volt.
Viera Obuchová és Marta Janovčíková könyve egy tudományos igényességgel elkészített reprezentatív kiadvány, amely első sorban kortárs fényképekkel és rajzokkal kívánja bemutatni a századfordulón és a két világháború között élt pozsonyiak életének talán legfontosabb részét, lakhelyüket. Mindkét szerző elismert szakember, akinek már több publikációja jelent meg a témában. Viera Obucová történész a Pozsonyi Szlovák Műemlékvédelmi Hivatalban, Marta Janovčíková pedig a Pozsonyi Városi Múzeum alkalmazottja. A könyv reprezentatív lakóépületek, és azok belső berendezésének a bemutatásán keresztül kísérli meg rekonstruálni az adott korszak és társadalmi réteg mindennapi életét. A munka katalógus formában sorolja a fel a két időszak építészeti emlékeit, mégpedig az 1870-es évektől kezdve az első világháború végéig 55-öt, az első csehszlovák köztársaság fennállásának az idejéből és egy lakótelep erejéig az 50-es évekig elhúzódó korszakából további 58-at. A könyv az utóbbi években folyamatosan gyarapodó Bratislava-Pressburg sorozatnak (szlov. Edícia Bratislava-Pressburg) a része, amely két nyelven ad ki korábban és újonnan készült kiadványokat Pozsony múltjából.
Ahogy az időskálán haladunk napjaink felé, úgy változnak a bemutatott épületek. Az elsők valamikor az 1870-es években készültek el, és szinte minden esetben nemesi villák, paloták voltak. Általában minden egyes ingatlan esetében megismerjük annak mai sorsát, és ha fennmaradt, láthatjuk mai állapotát. Az első időszak épületei jelentős számban Ignác Feigler és Alexander Feigler nevéhez köthetők. Az első rész bemutatott ingatlanai közül azért dominálnak az ilyen épületek, mivel egyrészt komoly értéket képviseltek, így jobban megőrződtek a mának, de azért is, mert akkor lényegesen kevesebb munkásotthon és bérház épült. Ezek mai szemmel elfogadhatatlan komfortfokozatú tömeglakások aztán sokkal nagyobb mértékben estek áldozatul a városrendezésnek. Persze arra is van példa, hogy egy patinás háznak legyen méltatlan a jelenje (Könyöki-féle ház, Pisztory palota). Munkáskolóniák a 19. század 80-as éveitől kezdtek kinőni a földből, és egy kicsivel később a polgárok számára készült bérlakások is követték őket. A paloták címszavainak leírása egyébként általában hosszabbak is, mint a bérházakéi. A híresebb és még ma is álló bemutatott nemesi házak között meg lehet említeni a Mirbach palotatát, a Palugyay palotát vagy a Pálffy palotát. A lakóépületek között máig legismertebbek talán a mai Štúr utcán (korábban Baross utca) található bérházak. A munkáskolóniák közül több átélte mindkét világégést, és a 70–80-as években bontották le őket (a Dinamit-művek telepe, Hubert-telep).
Pozsony igazi átalakulása 1919-től indult meg. Ekkor még magának a városnak a nevét is lecserélték, majd csakhamar ehhez társult külső képének a gyors változása is. A betelepülő hivatalnokréteg számára lendületes bérházépítés indult. Ennek következtében nem csak a külső utcák, hanem még a belváros karaktere is megváltozott. Ezekből az épületekből máig sok megtalálható, és továbbra is alakítják Pozsony jelenlegi arculatát. Közülük több még a mai lakosok számára is saját név szerint ismert, mint például az Avión az Amerikai téren (eredetileg Družstevný dom Walterskirchen – Walterskirchen Szövetkezeti Ház). Sok ma is álló bérházat az utcanév és a házszám alapján szokás beazonosítani, immáron szlovák nyelvű névalak alapján (Mýtna utcai, Vazov utcai stb.). Ebből az időszakból a szerzők már nem csak egy-egy épületet mutatnak be, hanem különálló épületeket is, ha azoknak azonos a tervezőjük vagy a kivitelezőjük. Ennek a korszaknak az ismertebb mérnökei Szőnyi Endre, Emil Belluš vagy Jindřich Merganc voltak. A munkába bekerültek lakótelepek, munkáskolóniák, mint a Westend, Emmyháza és Auliesel, de ma már nem létező városnegyedek is, úgymint a Zuckermandl és a Vödric, amelyek a vár alatt, a Duna mellett terültek el, és persze szintén lebontott épületek (a marhavásártéri – ma Trnavské mýto – ideiglenes barakok). Végül példák láthatók ma már teljesen átalakult, akár még a névváltoztatáson is átesett negyedekről, mint Dornkappeln (Mexikó, Cukortelep), amely ma Trnávka néven Pozsony egyik része. Érdekes, hogy vannak olyan belső terek (Partizán utcai lakások, 30-as évek), melyek a képek tanúsága szerint még ma is elfogadható kényelmet és komfortot biztosítottak.
A katalógus minden egyes esetben leírja a lakás vagy a ház belső felosztását, milyen jellegű helyiségek találhatók egy-egy ingatlanban. Sokszor ezek kortárs magyar és német nevét is megismerhetjük. A szerzők gyakran pontos méretarányokat is megadnak. A csatolt fényképeken keresztül még a tipikus berendezést is megismerhetjük. Egy-egy lakásról akár több fénykép is látható. Ezeken a képeken nem csupán bútorok láthatók, hanem esetenként a házak tulajdonosai és a családjuk. A régi lakosok ruházatát, tevékenységét és arcát látva még jobban meg lehet ismerni az időben nem annyira távoli, de sokáig az elfelejtésre ítélt múltat. Mindezek mellet az illusztrációk között szerepel még néhány reklám, amelyek segítségével sikerült igazán plasztikusan lefesteni az adott kort.
A tájékozódást segíti, hogy a két rész előtt a térképen is bejelöli, hol helyezkedtek el a leírt ingatlanok. Ez egyes címszavakban általában szintén megtudjuk, mi volt az utca korábbi neve. Noha a rendszerváltozás után sok visszakapta régi nevét, talán mégis mellékelni lehetett volna egy utcajegyzéket.
A szerzők a történelmi magyar nevek helyesírásánál megtartották az eredeti változatot a mai érvényes Szlovák Helyesírási Szabályzattal szemben, amely szerint például a Palugyay családnév írásmódja a Palucký lenne. Megjegyezzük, hogy a palotán, amely ma a külügyminisztérium tulajdonát képezi, a „Palugyay” alak szerepel. Másrészről viszont a Monarchia korának leírásakor, egy kivételtől eltekintve, a város nevének a megnevezése mindig a mai Bratislava alakban fordul elő. Mindezek mellett a könyv nemzeti szempontból teljesen korrekt, magyar és német szakszavak a történeti hűségnek és a tudományos
A könyv szerkezete, tartalomjegyzék:
1. Pozsonyi lakásviszonyok a 19. és 20. század fordulóján. Objektumok a 19. század 70-es éveitől 1918-ig. Összesen 55 objektum leírása
2. A lakáskérdés megoldása Pozsonyban a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után (1919–1945). Összesen 113 objektum leírása.
A könyvet gazdagon illusztrálják a pozsonyi levéltárak, galériák és múzeumok gyűjteményeiből származó, valamint a szerzők által készített fényképek.
Szerző: Végh László
Szóljon hozzá!