Magyar nyelvű válogatás: Wellman Imre (szerk.) 1984: Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján—- Budapest: Gondolat
Tóth Gergely (2007) Bél Mátyás munkásságáról írt doktori értekezése.
Az 1999-ben és 2001-ben megjelent három újabb magyar nyelvű kiadás (Heves, Sopron és Zala vármegyék) kapcsán írt tanulmány:
Horváth Gergely Krisztián 2003: Csiszolatlan gyémánt. Bél Mátyás életművéről három kiadvány kapcsán. In: Korall 2003/11-12, 273-287.
Bél Mátyás (1684– 1749) kor kiemelkedő tudósa, iskolaszervezője, evangélikus lelkész volt. Iparoscsaládból származott, szlovák apa és magyar anya gyermeke volt, tanulmányait magyar, szlovák és német környezetben végezte. Középiskolát Besztercebányán és Pozsonyban végezte, magyar nyelvtudását Veszprémben és Pápán tökéletesítette. Híve volt Rákóczi szabadságharcának. Németországi tanulmányai után előbb a besztercebányai, majd 1714-től a pozsonyi evangélikus iskola rektora lett, s azt – a pietista pedagógiai elveket érvényesítve – Magyarország legkorszerűbb tanintézetévé fejlesztette. 1719-től haláláig a pozsonyi német evangélikus egyház papjaként működött.
Bél Mátyás hungarus-tudatú író volt, aki a Magyar Királyság, illetve a magyar, szlovák és német nyelvű művelődés ügyét egyaránt igyekezett szolgálni. Mindhárom nyelvet egyenlőnek tartotta, a nyelvi sokszínűséget pedig az országra nézve előnyösnek vélte. Tudományos könyveit kizárólag latin nyelven írta, de jól beszélte mind a három hazai nyelvet, s egyházi műveiben használta is őket. Munkássága egyaránt része és értékes öröksége a magyar, a szlovák és a német nyelvű irodalomnak.
Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca kötetei vármegyeként adtak részletes ismertetést az országról. Ami miatt a munkát a szociográfia előzményének tarthatjuk, az a címben is kiemelt történeti és földrajzi szemlélet: a táj, történelem és az emberi tevékenységek kölcsönhatásának leírása. Az 1986-ban magyar nyelven megjelent válogatás épp olyan fejezeteket emelt ki, amelyek erre jó példák, pl. (Wellman Imre szerkesztésében) „a magyar háziállatok megszerzéséről, tartásáról és haszonvételéről”, „a gazdálkodás eszközei és munkásai” vagy „a magyarországi madarászatról” fejezetek mélán tekinthetők a későbbi néprajztudomány vagy szociográfia előfutárának.
Bél Mátyást Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába, megnyerte számára Pállfy Miklós nádor támogatását is, aki felszólította a törvényhatóságokat Bél munkájának segítésére. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott. Bél munkamódszere szerint az adatgyűjtés után az egyes vármegyék jóváhagyásra megkapták a kéziratot, majd az uralkodói jóváhagyás után kerülhettek kiadásra. Összesen valószínűleg 48 vármegye leírása készült el. A kötetek közül 28 került a vármegyékhez jóváhagyásra (a Tiszántúli vármegyékkel való egyeztetést Bél későbbre hagyta), 18-at hagytak jóvá a vármegyék, és csupán 11 vármegye leírása került kiadásra a szerző haláláig (ebből 10 a Notitia 5 kötetében, egy pedig már korábban, 1723-ban). 37 vármegye és a jászkun kerületek leírása (mintegy tízezer oldal) kéziratban maradt. A kéziratot a mecénás Batthyány József kalocsai érsek vette meg az örökösöktől, de a vízi szállítás közben a kézirat megsérült, és nem tudni, hogy pontosan mekkora részét sikerült megmenteni az egyébként szakszerűen végzett másolások révén. Ma a kézirat számos levéltárba, gyűjteménybe szétszórva található. A kézirat java része ma is kiadatlan.
Szerző: Letenyei László
Szóljon hozzá!